Olvasom, hogy az ócsai devizahiteles nyomortelepre nem költözhet depressziós ember, akinek nincs jövőképe. Egészen pontosan ezt nyilatkozta Morva Emilia, a Máltai szeretetszolgálat regionális vezetője: „Depressziós, összeesett ember nem kell ebbe a közösségbe.” Ezt még bővebben kifejtette főnöke, a szeretetszolgálat vezetője, Kozma atya. A szeretetszolgálat tagjaiból álló csoport járja majd végig a jelentkezőket, hogy megvizsgálja, az adott család „megfelelő jövőképpel” rendelkezik-e, és beállítottságuk „közösségépítőnek” tekinthető-e. „Közösséget akarunk létrehozni, és ehhez illő embereket keresünk” – mondta a Kozma atya.

Még szerencse, hogy szeretetszolgálatnak nevezik magukat, mert az SS különleges osztagának nevét is felvehetnék, amelyik a munkaképesség alapján szelektált. Milyen legyen egy ember, aki elveszítette a házát és az egzisztenciáját, ha nem depressziós? Akinek bármilyen jövőképe van, kedves Morva Emilia, az nem evett meszet, hogy az ócsai nyomornegyedre menjen. Magyarországon sok diplomás embereknek sincs jövőképük, kedves, nemhogy a devizahiteles hajléktalanoknak. Hála a keresztény-nemzeti kormánynak, amely visszavezette az országot a katolikus feudalizmusba. Ide csak olyanok mennek, akiknek semmiféle jövőképük nincs. A szeretetszolgálat feladata pedig nem az lenne, hogy szelektálja a jelentkezőket a depresszió és a jövőkép alapján, mint a zsidókat a koncentrációs táborban a rámpán, hanem az, hogy emberi gesztusokkal, igazi szeretettel, még inkább valódi lehetőségekkel, ebből a depressziós és kilátástalan helyzetből kisegítse.

A szerepek némileg keveredni látszanak, miután a kormány azzal a szándékkal hozta létre a lepratelepet, hogy a devizahitelekbe belebukott, és az otthonát elveszített szegény embereken segítsen. A Máltai Szeretetszolgálat azonban, amely gyakorlatozásra megkapta ezt a területet, “közösséget akar építeni, és ehhez illő embereket keres”. Csupa vidám és kreatív embert, akik a prérin azzal szeretnék tölteni az idejüket, hogy házról házra járva építsék a közösséget. Előre megmondom a szeretetszolgálatnak, hogy aki Ócsára akar menni, annak már az életben semmi reménye nincs, de annyi se, hogy felakassza magát, mert kötele sincs hozzá. Az Ócsára költözők nem közösséget akarnak építeni, hanem még egy kicsit élni akarnak, begyújtani a fával, meginni hozzá egy pohár pálinkát, és reménykedni, hogy békén hagyják őket, és egyetlen buzgalmár szeretetszolgálatos sem zaklatja őket, mert ha rájuk nyitják az ajtót, akkor szétveri a fejüket a fejszével. Nem tudom, sikerült-e egy otthonát és minden reményét elveszített ember lelkiállapotát érzékeltetnem? Aki fütyörészve és vidáman költözik Ócsára, az hülye, még a szeretetszolgálat regionális vezetőjénél is nagyobb, pedig az már egy szint. Azt a bolondok házába kell vinni, nem Ócsára.

Az is különös, hogy ebben az országban, amelyikben nyelvét pörgető, vélhetően erős gyógyszerekkel kezelt ember lehet a miniszterelnök, feltehetően diagnosztizálható elmebeteg a gazdasági miniszter, a nyomortelepre alkalmassági vizsgára van szükség. Se élni, se meghalni nem lehet nyugodtan ebben az országban, mert ott terem mellette valami idióta, aki minden képzettség nélkül papírokat állít ki róla, és kategorizálja. Morva Emilia orvos vagy pszichiáter, hogy megmondja, ki depressziós, és ki nem? Aki depressziós, az nem kaphat lakást? Az egy ugyanolyan betegség, mint a cukorbaj, a kéztörés, vagy az agylágyulás, amiben a szeretetszolgálat regionális vezetője szenved. Aki nem depressziós, de nem akar kézimunkázni és Morva Emiliának közösséget építeni, csak lakni a házában, azzal mi van? Azt nem lehet? Arra rátörik az ajtót? Nem csinálhat azt az otthonában, amit akar? Kötelező barátkoznia a többi nyomorulttal és Kozma Imrével? Ez előfeltétele a szociális lakásnak?

Gyanítjuk azonban, hogy mit nevez jövőképnek a máltai szeretetszolgálat. Jó katolikusokat fog keresni a szelektáló bizottság, akik remélhetőleg karszalaggal járják majd a házakat és az utcákat. Aki azt mondja, hogy a “szűzanya megsegít”, annak van jövőképe, aki azt mondja, hogy az “Isten bassza meg”, annak nincs. Ha a katolikus logikát követem, akkor az előzőnek már nincs szüksége se szeretetre, se segítségre, mert ő megtalálta a szűzanyában, amit keresett. Igazi szeretetre, megértésre, kedvességre és gondoskodásra az szorul, aki káromkodik. Neki kellene megmutatni a szeretetszolgálatnak az Isten szeretetét, hogy a tömör állításában megfogalmazott véleményét megváltoztassa. Jézus nem az egészségeseket jött gyógyítani, hanem a betegeket. Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Ha a katolikus atyafiak néha két feltartott ujjal belepörgetnének a Bibliába, akkor ott sok érdekes dolgot találnának.

Megjegyzem, hogy a káromkodós emberben van több élet, az még nem adta fel. Tehát én a kettő közül is őt választanám, mert abból az emberből még lehet valami. Tiltakozik a sorsa ellen, és szeretne azon változtatni. A keserű szavak érthetőek, ha még nem látja a kiutat, de ha mutatnak neki, akkor ez az ember, képes lesz kitörni a helyzetéből. A szűzanyás már feladott mindent, rábízta a dolgot a szűzanyára és a szociális hálóra, vele lehet bohóckodni, feltörölni vele a padlót, cserébe elmegy majd a közösségépítésre, ott lesz a máltai népművelők mikulás ünnepségén és a varró szakkörben, csak gondoskodjanak róla. És ha jó katolikus lesz, akkor gondoskodnak is róla, mert a katolikus egyház az ilyen elesetteket szereti. Minden ház egy kijelölt hullaház, ravatalozó, itt vannak ők otthon, ez az ő világuk. Az életerős embereket ők kiszelektálják. Eseti depresszióba ugyanis az életerős ember esik, amikor hiábavalónak érzi az életerejét, de nem lát momentán kiutat. A depressziója az életereje és a helyzet közötti ellentmondásból fakad. A depresszió annak a jele, hogy valaki nem hülye, és még érez magában erőt arra, hogy ne olyan szemét életet kelljen élnie, mint amit a szeretetszolgálat selejtezői készítenek neki.

Arról már nem is beszélünk, hogy a Máltai Szeretetszolgálat az emberek ócsai kínzásáért annyi pénzt kap majd, hogy abból be lehetett volna vezetni a házakba a központi fűtást. Ezt nevezik Rómában az egyház társadalmi szolgálatának. Miközben Ócsára egy erős rendőrőrsre és néhány épkézláb szociális munkásra lenne szükség, akik képesek segíteni a depressziós embereknek, hogy kitöltsenek papírokat, esetleg munkát találjanak. Ezen kívül óvónőkre, tanárokra, orvosokra, a legkevésbé a közösségépítő Morva Emiliára. Ezeknek az embereknek ugyanis nem a közösség hiányzik, hanem a kaja, a ruha, a amunka, gyereküknek az óvoda, az iskola és az orvos.

Morva Emilia és Kozma atya el vannak tévedve. Ezt a nyomortelepet nem nekik hozták létre, hogy a tankönyveikben olvasott baromságaikat megvalósítsák, és kiéljék a szerencsétlen nyomorult embereken a téveszméiket, hanem azoknak, akiknek nincs hova menni, és az öngyilkosság helyett itt adnak maguknak még egy utolsó esélyt. Ezekkel a házakkal és a prérivel ugyan nem segítik vissza őket a társadalomba, hanem végleg a társadalom aljára lökik őket, de eddig reménykedhettek abban, hogy ha találnak valahol fát, akkor befűthetnek, aztán békén hagyják őket. Azt nem tudták, hogy ezért cserébe el kell viselniük idióták zaklatását, akik közösséget akarnak építeni belőlük. Ebben az esetben az igazán rászorulók nem jutnak el Ócsára, mert két helyzet között kell választaniuk: vagy feldarabolják a fával együtt Morva Emiliát és eszetlen társait, és akkor Ócsánál sokkal jobb helyre kerülnek, az állami büntetésvégrehajtási intézetbe. De ettől istenfélelmük visszatartja őket. Másik lehetőségként marad az, hogy korbáccsal sem lehet őket Ócsára hajtani, mert ha már mindent elveszítettek is, a nyugalmukhoz és az emberi méltóságukhoz még ragaszkodnának. Akkor már inkább az utca, mint a kísérleti telepnek álcázott katolikus koncentrációs tábor. Valami jelvényt ki kellene találni, amit a kabátjukon hordhatnának.

Ebből az következik, hogy Ócsa egy katolikus kirakatfalu lesz, ahol szelektált szűzmáriások rózsafűzért morzsolgatva képmutatóskodnak az ellátásért, a papok és a szeretetlen szolgálat glasszálása mellett, kísérleti telep lesz, ahol katolikus közösséget építenek, és ahova majd külföldi delegációkat hordanak, mutatni a nemzeti együttműködési rendszer gondoskodását. Aki egyszer kilóg a sorból, nem vesz részt a foglalkozásokon, vagy a depresszió legkisebb jelét mutatja, esetleg a tisztítótűz jövőképét elveszíti, azt – hogy érzékeltessük az eljárás jellegét – úgy kibasszák onnan a szeretetszolgálat tagjai, mint a macskát szarni. Ez a keresztényi gondoskodás katolikus mintája. Akinek nem veszik hasznát, és nem eszköze a kisded játékuknak, az takarodjon. Ellenkező esetben halálra szekírozzák.

Morva Emilia és Kozma atya tanulmányozhatja a náci koncentrációs táborokat. Ócsát ők ennek mintájára építik fel. Azt még ki kell dolgozniuk, hogy aki nem lesz depressziós, de magatehetetlenné válik, és nem képes a közösséget építeni, attól hogyan szabadulnak meg. Fa végülis van. Végső esetben, ha teljesen elveszítené a jövőképet, el lehet égetni.

6 Comments

6 Reader’s Comments

  1. Kővendég

    A morva anyját!
    Köszi!

  2. Kővendég

    Why?

  3. Döbbenet és elképedés a részemról Kozma atyuskát illetóen! Csömör és hányinger a msz-tól!

  4. Mate, Ivan Tibor

    A jelen keptelensegek orszagaban miert negativ kriteria a jovo keptelenseg? Amugy meg ott van a naci pelda, aki boldogtalan volt, azt minimum osszeverte az SA, az igazi boldogtalanokat pedig Dachauban neveltek boldogsagra. A kedves atya talan boldog? Lehetne inkabb boldogult.

  5. barki marton

    Boldogok lehetünk, igaz hetven év késéssel Németország nyomában járunk!
    Van saját Hitlerünk, Göbbelsünk, SS különítményünk és már Mengelénk is
    - Depressziósok balra a levesbe!

Írja meg véleményét!