Andrassew Iván
Tarr Béla azt állítja, hogy a német újság nem úgy adta vissza azt, amit mondott, ahogyan ő mondta. Magyarul: hazudott. Szerintünk pedig Tarr Béla hazudik. Nem akkor, amikor az interjút adta, akkor igazat mondott. Most hazudik, amikor letagadja azt, amit mondott.
Miért gondoljuk, hogy Tarr Béla hazudik? Azért, mert a Tagesspiegel nem a Magyar Nemzet vagy a Magyar Hírlap, hogy hazudjon. Amikor a rendező a maga halovány módján tiltakozott, nem is helyesbítettek semmit. Ezzel megerősítették, hogy Tarr nekik ezt mondta. Aztán azért gondoljuk még, hogy Tarr Béla hazudik, mert ami megjelent, mint az ő nyilatkozata, azt egy német nem találja ki. Az ilyesmi annyira abnormális egy nyugati embernek, és olyan bennfentes információkra épül, amit egy berlini újságíró se kitalálni, se elferdíteni nem tud. Legfőképpen pedig azért gondoljuk, hogy Tarr Béla most hazudik, mert amit az interjúban mondott, az igaz. Mi pedig úgy ismerjük őt, hogy amíg a Szőcs Géza fel nem hívja, igazat mond. Ezért azt gondoljuk, hogy pontosan idézték, amit mondott.
Hogy mégis “kénytelen volt” elhatárolódni attól, ami megjelent, az két dologról mond valamit: egyrészt az Orbán-diktatúráról, másrészt az ő jelleméről.
Szeretnénk tájékoztatni Magyarország ivarérett lakosságát, hogy a világ normális részén az emberek, filmrendezők és sarki fűszeresek, naponta kritizálják a kormányukat, naponta nyilatkoznak hazai és külföldi lapoknak, kifejtve a véleményüket, és egy pillanatig nem jut eszükbe, hogy nekik abból bajuk lehet. Ezeknek a kormányoknak egyike sem kap a szívéhez, hogy róluk bárki valami negatív dolgot mondott, mert az emberek azt gondolnak, azt mondanak, amit akarnak. Senkinek nem fontos, hogy bebizonyítsa, Al Pacino mégsem úgy gondolja, Robert de Niro nem úgy mondta. Egyetlen kormányzat sem akar olyan képet festeni magáról, mintha nem lenne kritizálható, vagy ne lenne mit kritizálni rajta. Ez képtelenség.
Miközben a nemzeti fülkeforradalmárok versenyben kommunistáznak, ne felejtsük, hogy a kommunista kormányok voltak olyanok, hogy róluk nem volt szabad rosszat mondani. Náluk indult vizsgálat, retorzió, akkor kellett magyarázkodni, hogy az illető nem is így gondolta, a szavait kiforgatták. Ez kedves fülkeforradalmárok fasizmus, amit Ti és hőn szretett vezéretek és kormányotok művel. A civilizált világ gyomra forog tőletek, és joggal. Számonkéritek egy filmrendezőn, hogy mit nyilatkozott egy újságnak az aktuális kormányról? Kik vagytok ti? Istenek? Ma vagytok, négy év múlva mentek a levesbe, ha addig totális diktatúrát nem vezettek be. Mit képzeltek ti, hogy benneteket nem lehet kritizálni? Megfélemlítitek az értelmiséget, az alkotókat, hogy fogják be a pofájukat, mint a Kínai Népköztársaságban?
Másrészt ez az eset sokatmond Tarr Béla jelleméről. Ne szépítsük a dolgot, hogy megértjük, mert nem tehetett mást, mert zsarolták vagy nyomás alá helyzeték, vagy bármi más. Nem értjük meg. Ha visszavonta és letagadta azt, amit mondott, akkor egy jellemtelen ember. Mitől félt? Oroszlánok elé vetik? Agyonlövik? Visszavonják az útlevelét? Betiltják a filmjét? Vagy nem kapja meg a Kossuth-díjat? Nem forgalmazza a díjnyertes filmjét a MOKÉP? Elmarad a nagy fogadás? Aláírt egy ugyanolyan tartalmú nyilatkozatot, mint amit a német újságnak nyilatkozott. Ugyanazt elmondta riporternek. Aztán megnyerte a fődíjat. Mi változott ezzel? Akkor már nem illik? Vagy nem kap valami állami jutalmat? Csúnyán néztek rá? Berendelik a minisztériumba és a nagy Szőcs Géza megcsóválja a borzas fejét? Megy a Gulágra?
Mi az, hogy felhívta a Szőcs Géza, és merte megkérdezni, hogy mit nyilatkozott egy német lapnak? Mi az, hogy Szőcs Gézát ekkor ő nem hajtotta el melegebb éghajlatra, és nem tette le a telefont, hogy mi köze hozzá. Mi az, hogy Szőcs Géza nyugtatgatja az aggódó fülkeforradalmárokat, hogy nem történt semmi, nem arról van szó, hogy Tarr Bélának ez a véleménye, hogy valakinek rossz véleménye van rólunk, hanem csak az újság elferdítette, amit mondott. Ilyenek ezek, elferdítik. Ezekkel állunk mi szemben. De mi köze van Szőcs Gézának, egy államtitkárnak, hogy egy filmrendező kivel, miről, mit beszél, mit nyilatkozik? Ha nem lenne igaza Tarr Bélának abban, amit az újságnak mondott, akkor az történne, hogy a kormányzat ügyet sem vetne a kritikára, elengedné a füle mellett, ez nem rá tartozik, és ugyanolyan elismerésben részesítené a rendezőt, mint amit a díja után megérdemel. De ezek annyira hülyék, olyan buták, hogy maguk erősítik meg a viselkedésükkel, hogy Tarrnak minden szava igaz. Mit gondolnak, a németek fejében mi jár? Igazolva látják Tarr Bélának minden szavát.
Nem tudjuk, mi vette rá Tarr Bélát arra, hogy visszavonja, amit mondott. Egyet tudunk, ez egy jellemtelen, gyáva megnyilvánulás volt. Elárulta a filmművészetet, elárulta a barátait, az alkotótársait, elárulta azokat az értelmiségieket, akikért szót emelt korábban, elárulta az elveit, a filmjeit, az emberi tisztességet és elárulta önmagát. Egy nap alatt vált erkölcsi nullává, akit soha nem fogok a gyerekem elé példaképül állítani. Nincs még akkora diktatúra, nincsenek még akkora következnmények, hogy a Kálomista vezette hízelgők oldalára kelljen állni, elárulva a többieket. Hivatkozást adva azoknak az embereknek, akik pontosan olyan aljasok, amilyennek leírta őket. Nem kellett volna rossz példát mutatni, erősíteni a sunyiságot és a félelmet másokban. Így alámenni az Orbán-diktatúrának rendkívül demoralizáló. Még néhány Tarr, és magukra rántják az ÁVH-t. Az lesz a természetes, hogy be kell számolni, külföldön senkinek semmi csúnyát nem mondtunk. Le is kell majd írni?
Tarr Béla elárulta és leköpte nemcsak magát, hanem Magyarországot is. Nem tudjuk, mit kap érte cserébe, nem is fontos. Amikor a nemzeti ügyek kormányának hazugságkommandója megtervezte és elindította a magyar kormány imázsának javítását a külföldi sajtóban, és sorra szervezi be az erre fogékony külföldi újságírókat, Kocsis Zoltánnal elmondatta a világ legaljasabb hazugságait, akkor volt egy szuverén művész, aki elmondta az igazat. Ezzel keresztülhúzva a papagájkommandó külföldi hazugságkampányát. Utána ez a művész fődíjat nyert, ami még nagyobb nyomatékot adott volna a szavainak. De ő visszavonta, amit mondott. Ennél nagyobb árulást nem tudok elképzelni. És ha nem rabolták el a gyerekét, akkor nincs rá megfelelő magyarázat.
16 Comments16 Reader’s Comments
Írja meg véleményét!
Témák
Legnépszerűbb címkék
Még több blog
Szegény Tarr Béla úgy járt, mint az egyszeri pornófotózásra jelentkező kislányok, akiknek megígérték, hogy csak a külföldi interneten lesznek fent a képek, otthon senki sem fog róla tudni.
Tudomásul kéne venni, hogy Tarr “gyermeke” a filmjei, és biztosan tudtak neki olyan “visszautasíthatatlan ajánlatot tenni”, ami felér egy gyermekrablással.
Mi meg mindenesetre értékén tudjuk kezelni az ilyesmit: a visszavonatást és annak feltételezhető módszereit is. Mert igaza van Bartusnak: egy dolog van kicsukva: hogy a német újságíró ki tudjon ilyesmit találni. Ráadásul nyilatkozatuk szerint rendelkezésükre áll a riport hangfelvétele is.
Karrieristák, mint Alföldi is.
Valószínű érintett valamilyen formában itthon és nem tudja elkerülni az idejövetelt, mint mások.
ne tessék megharagudni, de a rendező nyilatkozataival és jellemével foglalkozni, azt ragozgatni, szerintem teljes hülyeség, bárki is teszi és bármilyen célból.
Kocsis Zoltántól és Tarr Bélától a magam részéről következetességet várok (és kapok) alkotó munkájukban, művészetükben. magánéletükkel, jellemükkel, akcentusukkal foglalkozzon a demokratikus People magazin meg a demokratikus magyar kormány. szerintem a hatalom agyament reakcióira ezekkel a kivételes képességű alkotókkal kapcsolatban nem szabadna hasonló módon reagálni.
Nem tudom. Illetve, de. Tarr Bélát ismerve úgy gondolom, hogy nem egy beszari alak, és könnyen el tudom képzelni, hogy az ő finom megfogalmazása eldurvult, leegyszerűsödött a fordítás során, aztán talán még a szerkesztői munka is keményített rajta kicsit, míg végül tényleg nem ismert rá arra, amit mondott. Természetesen a stílusra értem, nem a tartalomra.
Én egyetértek a szerző véleményével. Ha valaki nyilatkozik és ha nem tetsző dolgot mond akkor állitólag számonkérik, akkor hol van a szólás szabadsága?
Szia Imre!
Az elhatárolódás az elhatárolódás. Az elhatárolódását lobogtatták Szőcs és társai. Ha a tartalom nem változott, mitől határolódott el? A stílus ugyanis, ami a sajtóban megjelent, az egyáltalán nem durva. Nincs benne semmi olyan, amiről azt gondolhatnánk, hogy itt bekeményítettek, mert azt nem is nagyon lehet finomabban mondani. Azt, hogy ők menjenek el, én maradok, az nem durva. Ezt nem lehet másképp mondani. Ezt vagy mondta, vagy nem mondta. Nem értem, hogy a Magyarországon is idézett kitételekből mi az, amit nem lehet vállalni? Amit a Szőcs Gézának vissza kell szívni? Szerinted mi az? Ez mellébeszélés, amíg Tarr Béla meg nem mondja, hogy ő ezt mondta, ők pedig azt írták. Mert most olyan az egész, hogy ő nem azt gondolja, amit a cikkben szereplő gondolatok – finomabb vagy érdesebb megfogalmazásban – jelentenek. Ez nagyon sivár mellébeszélés. Tarr Béla láthatja, hogy az elhatárolódása nyomán a magyarországi sajtóban és közvéleményben az maradt meg, hogy ő nem ezt gondolja a nemzeti ügyek kormányáról, neki nincs rossz véleménye róluk. Okos ember, tudja, hogy most itt tart a dolog. Ha nem ezt akarta mondani az elhatárolódásával, akkor adjon egy interjút, tegyen közzé egy közleményt, amelyben hitelesen az ő szavai hangzanak el, és abban mondja el, hogy az interjúban ugyan nem a megfelelő formában hangzott el a véleménye, viszont ha már szóba jött, akkor ő ezt és ezt gondolja a nemzeti ügyek kormányáról, a kultúrához, az értelmiséghez való viszonyáról, a magyar filmiparban végrehajtott eddigi intézkedéseiről, amelyekben kifejezi azt a kritikus attitűdöt, amit eddig neki tulajdonítottunk. Ha hallgat, és hagyja annyiban a látszatot, hogy ő visszavont mindent, és nem kritikus azzal, ami az értelmiséggel és a magyar filmmel történik, akkor csak röhögök rajta. Akkor egy nevetséges és jellemtelen alak. Mintha aláírt volna valamit. Ha tisztába teszi ezt a dolgot, kiállva korábbi véleménye mellett egy pontosabb megfogalmazásban, akkor megkövetem, akkor a világ legkorrektebb, legtisztességesebb embere, akinek a pontosításából Szőcs Gézáék megint egy aljas propagandát csináltak.
Persze, én könnyű helyzetben vagyok, mert nem ismerem Tarr Bélát, nem kell sajnálnom, megértőnek lennem, hitetlenkednem, kifogásokat keresnem, mosdatnom őt. Nekem csak azt kell néznem, amit látok, és azt a példát kell megítélnem, amit ő ezzel a magatartásával mutatott. Ha valóban rendes ember, akkor nem hagyja ennyiben a dolgot, ahol ez most tart, hanem tisztázza a maga kritikus attitűdjét, méghozzá olyan szavakkal, amiket ő vállal és tőle származnak. Ha ezt nem teszi meg, akkor haha, haha, haha.
Üdv., Laci
Annak ellenére, hogy, ízlésem szerint, sokszor elszalad a publicisztikai mén Bartus úrral, most mégis igazat adok neki, ha valóban az van, ami.
Tudniillik, hogy Tarr Béla kénytelennek mutatkozott “elhatárolódni” a német lapban megjelent interjúban elhangzott megfogalmazásoktól.
Ha nincs jellembeli magyarázat, akkor érthetetlen…
Én megvédem Tarr Bélát. Először is azt mondta, hogy KÉNYTELEN elhatárolódni, de nem a tartalomtól , hanem a stílustól…a kénytelen elhatárolódást nagyon is finoman, “jöttem is meg nem is, hoztam is meg nem is “tette. Azt is mondta, hogy nem szokta visszavonni amit mond, vagy tesz. Azt is mondta, ha hazajön interjút ad és tisztába teszi ezt a dolgot. Adjunk neki időt, ahogy kérte és most ne ezzel, hanem a torinói lóval foglalkozzunk.A mondottak hatása már megvolt, a kormány, a kulturkampf megint leszerepelt.
Tisztelt Bartus László
Nem tudom mi történt Tarr Bélával a cikk megjelenése után, de biztosan történt valami. Ami történhetett, az biztosan jelentős dolog lehetett. A filozófusok elleni hajtóvadászatban elegendő, érv, hogy egyikük nem magánszemélyként vette fel a munkadíját, hanem cégként számlázott és “ügyével” kiemelten foglalkozik a főügyészség. Nem kívánok itt tovább találgatni.
“Elhatárolódása” , ahogy Ön helyesen észrevette a Magyarországi politikai állapotot érzékelteti, és minősíti szerintem, nem Tarr Béla jellemét.
Amit Tarr az interjúban, elmondott, az, e valószínűleg kikényszerített gesztus ellenére már a magyar történelem részét képezi, mint ahogy Tarr korábbi nyílt levele is. Magyar filmrendező vagyok, látom, hogy néhány politikailag motivált csatlóson kívűl az egész filmszakma Tarral azonosan látja, nem is láthatja máshogy, a filmes társadalmat, ezen keresztül a magyar kultúrát ért politikai ökölcsapásokat. A többség azonban egy sötét sarokba húzódva várja a vihar végét, vagy az új pénzosztási szisztéma felállását, hogy a hatalomhoz igazodva megkeresse a kompromisszumot saját tehetsége, világlátása és politikai elvárások között. Róluk, kedves László nem fognak rossz szavak megjelenni, jellemük szilárdságát senki sem fogja kétségbe vonni, hallgatásuk sötét porát senki se fogja felkavarni, alkotásaik megítélésekor nem fognak a mostani kussolásra hivatkozni.
Tarr megszólalásának igazát, még az elhatárolódás “szépségtapaszával” sem tudja az Orbáni politika eltakarni, az csak látszólag, de senki által sem hihetően tagadja meg saját magát. Galilei vagy Giordano Bruno igazuk szempontjából egyre megy, ha vért kívánnánk, hát céljainknak Bruno most jobban megfelelne. Tisztelt Bartus László, kérem az ítélkezést mások jelleméről hagyja másra, leginkább az utókorra. Tarr Béla a filmjeivel (nem azok díjaival) mondja el azt amit a világról,- amelyben élnie megadatik,- felmutatni képes. Nézze meg legutóbbi filmjét is, és amikor a vetítés végén a fény kigyullad, gondolja át mégegyszer amit jellemével kapcsolatban kinyilatkoztatott.
Kedves Ádám,
elfogadom, amit mond. Abban bízva, hogy van egy olyan, általunk nem ismert mély, emberi, drámai ok, amely mindent megmagyaráz. Visszavonom, amit Tarr Béla jelleméről mondtam, nem ismerem őt, senkit nem lehet egyetlen cselekedetéről megítélni. És ennek a mozgatórugóit sem ismerjük. Az igazi bűnösökről, felelősökről tudjuk, kik azok. Nagyon mély szomorúságot érzek a történtek miatt, és csak remélni merem azt, hogy nem tekintik ezt sokan rossz példának, nem mondanak le akkor is az erkölcsi döntés lehetőségéről, ha esetleg nincs olyan indok a meghátrálásra, amilyen Tarr Bélának lehetett, amiről nem tudunk, de amit eddigi életműve alapján megelőlegezünk neki.
Kérem Önt és másokat is, ebben az írásban csak az ellenállásra való buzdítást, a megalkuvással szembeni ellenérzést olvassák ki, ne a konkrét személy elleni támadást, akinek okairól valóban nem tudunk semmit. De tételezzük fel a legjobbakat.
Üdvözlettel, bartus László
Csillag Ádámnak:
Amikor valaki valamit tesz, mond vagy csinál, önmagát minden esetben minősíti, a többiek legfeljebb az erre adott válaszcselekvéssel minősítik magukat.
Mint most, teszem azt, Szőcs Géza vagy a német lapíró, és mi, akik itt most írogatunk mindezeknek kapcsán.
Nem azzal, hogy írunk, hanem azzal amit írunk.
És az is igaz, amit Bartus úr írt valahol feljebb, hogy minél közelebb vagyunk valakihez, annál inkább hajlamosak vagyunk “megérteni” őt.
Ami teljesen emberi, viszont az is az, amikor az őt nem közelről ismerők megütköznek egy olyan cselekedet láttán, amelyik ellentmond mindannak amiért tisztelték és nagyra tartották…
Fölöttébb emberi ez is…
Talán nem is Tarr a hibás….hanem a rendszer,ami ennyire képes megfélemliteni az embereket! Tarr gyenge volt,nem tudott ellenállni.Én nem csodálkozom,vannak lélekben és testben megtört emberek.Nem mindenki hős,nem mindenki született annak.Sajnálom…sajnálom Őt és magunkat is.
Csillag Ádámnak:
Kedves Ádám, most hallottam Budapestről, hogy Tarr Béla állítólag most kap Kossuth-díjat. Lehet téves az információ. De ha ez igaz, meghalljuk a hírekben a Kossuth-díjasok között, és a Kossuth-díj miatt hazudta azt, hogy ő ezeket nem mondta, mert szóltak neki, hogy akar-e Kossuth-díjat vagy sem, akkor rendkívül finoman fogalmaztam ebben a cikkben Tarr Béla jellemét illetően.
De ne legyen nekem igazam, legyen igaza Önnek. Ha mégsem így lesz, hanem Schmitt Páltól átvesz Tarr Béla március 15-én egy Kossuth-díjat, akkor nevessünk egyet. És számoljunk le bizonyos illúziókkal.
Üdvözlettel, Bartus László
A német újságnak – hirtelen felindulásból, a Torinói ló című film, előre láthatóan kedvező nemzetközi fogadtatásától megkísértve – adott őszintének tűnő nyilatkozatot követően, ha Tarr Béla átveszi március 15.-én a Kossuth-díjat, akkor helyesen döntött úgy, hogy nem készít több filmet.
Félre értés ne essék, Tarr Béla művészete megérdemli a Kossuth díjat! De ezek a visszavonom is meg nem is, mondtam is meg nem is, gondoltam is, meg nem is, mind-mind azt a látszatot kelti, amit Kálomista is sugallt: az elkóborolt bárány visszatért övéihez, megtért a nyájhoz, az akol melegébe és ezért dicséret jár.