Az Amerikai Magyar Népszava Szabadságban 2010. október 30-án megjelent írás.

Kibökték végre, hogy választójogot akarnak adni a határon túli magyaroknak. Ezért adják a kettős állampolgárságot. Csak a vak nem látja, hogy a választói jog megadása volt az eredeti cél, csak két lépésben. Mielőtt nagyon elérzékenyülne bárki, és nem tudná könnyeit visszatartani, jobb ha tőlünk tudja meg, hogy nincs itt szó semmiféle nemzeti érzésről. A kettős állampolgársággal csupán szavazatokat akar vásárolni a Fidesz. Ha arra számítanának, hogy a határon túliak nem rájuk szavaznak tömegesen, a nemzeti együttműködés kormánya azonnal megmagyarázná, miért nem lehet kettős állampolgárságot adni a határon túliaknak, szavazati jogot pedig pláne nem.

Engem nem zavar sem a kettős állampolgárság, sem a határon túliak szavazati joga, mert ez már nem oszt, nem szoroz. Nem is értem, mi szükség van még erre, mitől retteg ennyire a felcsúti remete? Magyarország sorsa megpecsételődött a következő húsz-harminc évre. Ha bárki merészelne az Orbán-rezsimmel szemben fellépni, az úgyis azonnal kommunista lesz, zsidó vagy zsidóbérenc oligarcha, a nemzet vérszívója, magyarellenes, az ország tönkretevője és megosztója, azt úgyis lejáratják, eltiporják. Kocsmatöltelékek visszhangozzák a felkurblizott szóvivők szóvirágait. Rövidesen megteremtik a jogi alapját is annak, hogy koncepciós perekben állítsák félre az útból azokat, akiktől félnek, a vagyonukat már átvehetik. Mindent úgy alakítanak át, hogy senkinek esélye se lehessen demokratikus úton hatalomra jutni. Ehhez képest az, hogy még beszavaz néhány százezer határon túli a nemzeti forradalmi együttműködésbe, és a nagyobb magyarországi támogatások reményében beavatkozik abba, amihez semmi köze nincs, az csak tovább erősíti az egypártrendszert, a pártállami uralmat, de ez már nem számít. Ez az ország Orbán karmaiban van, és onnan ki sem kerül. Megérdemli egymást vezére és népe. Legyenek boldogok egymással. Talán jobb is így, mert nem biztos, hogy ez az ország kibírná még egyszer azt a gyűlölethullámot, azt a háborút, amit Orbán indítana bárki ellen, aki őt veszélyezteti, ne adj’ Isten, még le is győzi. Hadd csinálják, érezzék jól magukat a nemzeti elhülyülésben, észre se vegyék, hogy a helyzet nemhogy javult volna, hanem még romlott is, mióta a nemzet együttműködésbe került önmagával, és örökös miniszterelnöke vezeti saját feje után az emberek nevében. Élvezzék a hadikommunizmust.

.

Orbán most nyúlja le éppen a magán-nyugdíjpénztárakba befizetett pénzt, az APEH nem adja oda, ahova az emberek szánták. Ezt a naszályi kocsmában lopásnak nevezik, és aki ezt megteszi, azt leütik egy söröskorsóval. Itt most az igazságot szolgálja, mint minden aljasság, amit Orbán kitalál, mert ő mindenre felhatalmazást kapott. Mindenkit visszakényszerítenek az állami nyugdíjba, hogy most egy kis pénzhez jussanak. Egyszer majd ez is elfogy, és akkor mi lesz, nagyokosok? Ilyenekből nem lehet megélni. Nyugodt volt az október 23-i ünnep is, de azt senki nem veszi észre, hogy ennek oka az, hogy most az a bűnöző mondta az ünnepi beszédet, aki eddig felgyújtatta a fél várost. Senki nem veszi észre, hogy olyan ez, mintha egy kalózfilmben lennének. Igaz, hogy az MSZP is ugyanúgy lopott a kormányváltás előtt, mint korábban a Fidesz (és történelmi felelősség terheli őket a bekövetkezett helyzet miatt), de ezek most ellopták az egész országot. A forradalmi miniszterelnök az októberi békét annak tulajdonítja, hogy a nemzet egységesen mögötte áll. Holott csak arról van szó, hogy miután átvették a hatalmat, nincs aki gyújtogasson, mocskos jelszavakat skandáljon, fenyegetőzzön, mert a demokrácia hívei nem mennek ki az utcára gyűlölködni. Én biztosan nem megyek Molotov-koktélt dobálni, sem kordont bontani, hanem életem hátralevő részében azzal foglalkozom, hogy magamat és családomat kimentsem mindörökre egy ilyen országból. A legfontosabb célom, hogy a gyermekemet kimenekítsem a nemzeti együttműködés rendszeréből és megóvjam Orbán elmebeteg szólamaitól. Olyan az egész, mintha az ember Lipótmező lenne.

.

Egyetlen vágyam maradt, hogy a gyerekemet a civilizációba, a normális emberek demokratikus közösségébe vezessem. Szívesen tettem volna ezt Magyarországon is, de erre egy emberöltőn át nem látok reális esélyt. Szeretném én a hazámat, ha lenne. De én a saját hazámban csak megvetett személy lehetek az úgynevezett rendes magyar emberek szemében, mert demokráciában szeretnék élni. Olyan helyen pedig, ahol megvetnek, pocskondiáznak, nem szívesen élek. Nincs kedvem ahhoz sem, hogy életem hátralevő részét azzal töltsem, hogy harcoljak valamiért, ami a világ civilizált, épeszű részén természetes. Közben nyomorogjak, és dolgozzak a nemzeti együttműködés alapjainak lerakásáért, majd a fejlett nemzeti együttműködés felépítéséért. Közben tapsoljam pirosra a tenyerem, és a nemzeti ügyek kormányának újabb győzelmét ünnepeljem, ha nem akarok az utcára kerülni. Szembemenni sem akarok egy ország akaratával, amely nemcsak elviseli a diktatúra kiépülését, hanem lelkesen támogatja. Szeretném felhívni a még mindig optimista polgártársak figyelmét, hogy ez egy folyamat. Orbán ma ott tart, hogy átalakítja a szisztémát. Ha az Alkotmány akadályozza ebben, akkor megváltoztatja az Alkotmányt. Ha a törvény valamit lehetővé tett, akkor utólag hoz olyan törvényt, amely visszamenőleg lesz érvényes, és bünteti azt, ami addig törvényes volt. Nekem már ez is elég, ez önmagában is bőven életveszélyes, ha valaki nem simul az Orbánnal való együttműködésbe. De miután a törvénytelenséget törvényessé teszik, utána kezdődik csak igazán az új rendszer működése: elkezdődik azok üldözése, akik kritikusan állnak a nemzeti ügyek kormányának nagy győzelmeivel szemben. Először a harcos jobboldali média pellengérezi majd ki azokat, akik úgymond hazugságaikkal, rémhíreikkel rontják a levegőt, rombolják a nemzet erejét, terjesztve a gyengeség és a kétely mérges kórját. Ezek a régi világot védik az emberek akaratával szemben. Egyre többen lesznek a nyúlbélák. Nem lehet félúton megállni, egy olyan ember, aki a legkisebb kontrollt és szembenállást sem tűri, egy idő után nem akarja hallani, hogy őt nyilvánosan bírálják. Minél erősebb és szélesebb lesz az ellenállás, annál keményebb diktatúra jön.

.

Ezért aki azt hiszi, hogy Orbán egy ponton majd azt mondja, hogy eddig és nem tovább, az halálos tévedésben van. Ez az ember koppanásig fog menni, nem is lehet másképp, ez törvényszerű. Először majd elkezdik szankcionálni azokat, akik rossz hírt terjesztenek, esetleg a nemzet vezetőjét vagy olyan erkölcsi nagyságokat és jellembeli kiválóságokat neveznek nevükön, mint Schmitt elnök úr, akiről le is írjuk gyorsan, amíg lehet, hogy egy utolsó tróger gazember. Eljön az idő, amikor nem lehet majd csúnyát mondani róluk. Előre lehet látni, hogy mi lesz. Már a választások előtt tudni lehetett, hogy ez következik. Akkor is rémisztgetésnek, főállású rettegők fecsegéseinek nevezték az efféle jóslatokat, most is. De előre mondom, nehogy azt mondja bárki, hogy ezt nem lehetett tudni előre, hogy Orbán országlása totális diktatúra lesz, annak minden következményével. Ő maga is lassacskán nő majd bele Sztálin szerepébe, de az egyik lépésből következik majd a másik. Ne reménykedjünk, az Európai Unió neki nem akadály, ha kell, az Európai Unión kívül is van élet. A magyar önrendelkezés nevében fogunk tiltakozni az ellen, hogy egyesek szándékosan akadályozzák, hogy Magyarország elfoglalja őt megillető vezető szerepét Európában és a világban. A magyar nemzet csakrája a legerősebb, ezért akarja mindenki a mi országunkat, ezért akarják elnyomni a legtisztább génekkel rendelkező népet, és megszerezni a Kárpát-medence fölötti uralmat, amelynek a legnagyobb kisugárzása van. Nem folytatom. Tudom, hogy egy országot nem hagyhat el mindenki, de ha valaki a véleményemre kíváncsi, akkor azt mondom: amíg nem olyan erős a kontroll, hogy ezt lehetetlenné tegye, aki tud, az meneküljön. Főleg a gyerekeit mentse. Próbálja megtalálni a biztonságos távozás lehetőségét. Nem akarok mindenkit rábeszélni erre, de aki nem akar egy ilyen világban élni, és van módja arra, hogy kiszabaduljon, az mielőbb tegye meg. Vannak, akiknek az van megírva, hogy harcoljanak ez ellen. Azoknak nem lesz könnyű a következő két évtized. És ez igaz azokra is, akik nem a határokon belül próbálnak ellenállni a diktatúra kialakulásának. Nekünk is majd futni kell. De vannak, akiket ez nem érint. Ők ha tehetik, meneküljenek, mert ennek nem lesz jó vége. Ez az egy, ami biztos. Az elején nagyon nehéz lesz, de később nem fogják megbánni.

..

Tőlem tehát annyi szavazatot vásárolnak a határon innen és túl, amennyit akarnak. Ma már nem ez a kérdés, hanem az, hogyan lehet túlélni. Tőlem úgy siránkoznak a munkanélküliek, a kilátástalanul élők, a továbbra is reménytelen helyzetben levők, akik egy hatalommániás, megszállott embert ültettek a fejük fölé, ahogyan akarnak. Legyenek boldogok egymással. Csak engem hagyjanak ki ebből az egészből, hadd őrizzem meg a józan eszemet, hadd mentsem ki a gyermekemet és leendő leszármazottaimat. Ez az egyetlen imám, amit Magyarországgal kapcsolatban rebegek, hogy ne kelljen ott élnem, amíg fasiszta beszédeket idéző szólamokat tart egy miniszterelnök közmegelégedésre, miközben áthágnak minden demokratikus törvényt, ami az útjukba kerül. Nemzettestvéreink, ahogy immár Orbán nevezi az alattvalóit Szálasi után szabadon, irkálnak ilyenkor okos leveleket, hogy nem is kell ott élni. Rohadjanak meg a távolban, mondják, menjenek az anyjukba, nincs is szükség az ilyenekre. Ez mindent elárul. Azt kellene mondaniuk, hogy “talán megkeseredtél, barátom, fáj neked valami, de közénk tartozol, itt van a helyed, Te egy vagy közülünk. Ne félj, megvédünk, még a szóbeli támadásoktól is. Neked ugyanolyan jogaid vannak itt, mint bárki másnak. Ez a helyzet megváltozhat, ez is egy kísérlet a sok közül, ezt is túléljük majd valahogy, és elmúlik. Legalább leszámolunk ezzel az illúzióval is.” De nem ezt mondják, hanem azt, hogy ha nem tetszik valami, akkor takarodj. Ez az, ami ijesztő. Persze, ez is egy megoldás, hogy akinek nem tetszik valami, az takarodjon, az nem is magyar. Valóban nem kívánom ennek az agyalágyult világnak kiszolgáltatni magam, nem szeretnék egy elmebeteg diktátor alatt élni, amikor vannak normális részei is a világnak. Sajnálom, hogy a saját hazám nem az. Micsoda kis gyöngyszem lehetne, kedves és okos, jószándékú, jóindulatú emberek békés gyülekezete, befogadó, szeretettel teli, vicces, szabad, de nem az, hanem mindennek ellenkezője. Annyi sok szépet adhatnánk egymásnak, annyi sok tehetséges ember, annyi sok szép dalt és minden mást alkotott, de ezek többsége nem fér bele a nemzeti együttműködésbe, és nem érti, miért idegen a saját hazájában. Ezért az önáltatást most hagyjuk. Hogy kénytelen vagyok tudósítani róla, már az is megvisel.

Sokan boldogok, és azt hiszik, ha nincs is semmi változás, most legalább megszabadultak a bajkeverőktől, az ország tönkretevőitől, hogy ki ne felejtsem, a zsidóktól, és végre magyar kormánya van Magyarországnak. Évszázados harc ez, mindig is ezt szerették volna. Elveszítették bele az ország egyharmadát, de nem adták fel. Nem lesz ugyan jobb, de legalább Magyarország újra a magyaroké. És aki ezt nem szereti, az nem is magyar (e gondolatmenet bővebben olvasható a Mein Kampf-ban). Ne feledjük, volt már egyszer Magyarország “a magyaroké”, és közönséges gyilkolás lett a vége. Ha végigmennek ezen az úton, most sem lesz másképp. Amíg lesz egy ember, aki fenntartja az önálló gondolkodás jogát, megköveteli a szabadságot, aki demokráciát akar, addig ők nem nyugszanak, addig nem lesz vége az ő harcuknak. Nekem kezdettől az a véleményem, ha egy ország nem képes felismerni, hogy most került a bajkeverők, az ország tönkretevőinek kezébe, ahol gyűlölnek mindenkit, akire a szélsőjobb, a nemzeti gőg, a faji arrogancia rámutat, onnan el kell menni. Nem mindenkinek ez az útja, nem mindenki teheti meg, sok emberi kapcsolat, mások iránti felelősség határozza meg kinek-kinek a lehetőségeit, de akit ilyesmi nem köt, azoknak nincs semmi, amit ne lenne érdemes feladni a szabadságért. Ha ennyire utálnak bennünket, miért akarnánk köztük élni? Maradjanak csak szépen magukban, csináljanak mindent úgy, ahogyan akarnak, ne fogjanak ránk semmit. Ne mondják, hogy miattunk nem mennek semmire. Ne kommunistázzanak, ne oligarcházzanak, cigányozzanak, ne zsidózzanak, ne zsidóbérencezzenek. Elég volt a mocskolódásból. A magyar fasizmust, a turáni gyűlöletet úgysem tudjuk észérvekkel legyőzni. Nem veszik észre, hogy milyen szellemiség áll emögött. Ebből következik a jó magyar irigység, féltékenység, a sok rosszindulat, amiről messzeföldön híresek a jó magyarok, és lassan sehova nem kellenek. Azok, akik megbecsült emberek a világ különböző részein, azok nem a turániak, hanem azok, akik menekülünk előlük. Annyi sok szép helye van a világnak, ahol rendes emberek élnek. És érdekes módon azok mind hozzánk hasonlóan gondolkodnak, ezekkel a nézetekkel mi csak saját hazánkban vagyunk gyűlölt, utált és megvetett emberek. Ezek elindultak egy úton, ami pusztulásba visz. Muszáj nekem velük tartani? Nem akarom okosnak mutatni magam, de én ezt, és ami még ezután következik, már 2003-ban megmondtam, pedig akkor még nyoma sem volt ennek. Miután megírtam a Jobb magyarokról szóló könyvemet, és belegondoltam, hogy az voltaképpen miről szól, csak az egyetlen lehetséges következtetést vonhattam le belőle: bárhova, csak innen el. Semmilyen áldozat nem drága, nincs semmi, amihez ragaszkodni kellene inkább. Itt borzalmas dolgok fognak következni. És a folyamat megállás nélkül ebbe az irányba tart.

Legközelebb talán már amerikai magyarok és más határon kívüliek is szavazhatnak a magyarországi választásokon, vagy talán még képviselőt is küldhetnek a magyar parlamentbe. Ez néhány embernek biztosan jó lesz: azoknak, akik kapnak ott egy jó fizetést és ingyen lakást. Annyi lesz a dolguk, hogy megnyomják azt a gombot, amit mondanak nekik. Aki pedig arra vágyik, hogy beleszóljon más emberek életébe, megmondja, mi legyen ott, ahol ő nem él, úgy szavazzon, hogy voksolásának következményei őt nem érintik, az szavazzon nyugodtan. Tisztességes ember ilyen szavazáson nem vesz részt. Döntsék el ezt azok, akik ott élnek. A Fidesz most teszteli, meddig mehetnek el elsőre. Mert a magyar ember addig szereti a másik magyart, amíg egy fillérjébe nem kerül. Mielőtt félreértésbe esnének kedves határon túli nemzettestvéreink, véreink, hun magyarjaink, Csaba királyfi gyermekei, szeretném a figyelmüket felhívni, hogy az anyaországi magyarok legalább annyira utálják önöket, mint magukon kívül mindenki mást, mint bennünket, akik ugyanolyan magyarok vagyunk, mint ők, csak a demokráciát fontosabbnak tartjuk, mint Orbán Viktor gyermekkori álmait és a gyökérmagyar szkíta eredetet. A szavazatukra van szükség, de Önökre nincs, ezt soha ne feledjék.

A szándék jól ismert, a Fidesz 2006-os választási kampányában a nemzet orvosa, Mikola István azt mondta: „Meg kell próbálni nyerni, de nemcsak négy, hanem húsz évre: ha négy évre nyerni tudnánk, és (…) utána mondjuk az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden megoldódna.”

Most majd megoldódik. Sok sikert hozzá, fiúk. Csak nélkülünk. Mi csak annyit kérünk, hogy ne legyen hozzátok semmi közünk. És ha van, amit még ennél is jobban szeretnénk, hogy nektek se legyen semmi közötök hozzánk.

One comments

One Reader’s Comments

  1. Kemény, keserű szavak. Majdnem mindennel egyetértek. 20 éve Iliescu bányász-hadjáratát követően átköltöztem Mo.-ra. Ahhoz is tapsolt egy (fél) nép. Most Orbán seregei dúlják az országot. Ehhez is tapsol a (két egyharmad) nép. Közben öregebb lettem 20 évvel, már nincs időm menekülni. Na de…

    1933-1945 között “csak” 12 év telt el. A kérdés, ki fog minket megszállni, és magyarokat megmenteni magunktól, Magyaroktól? A történelem során akárhányszor magunkra maradtunk, azonnal felvágtuk az ereinket. Egyenként mindenki jót akar, a maga módján talán még Orbán is, de mi együtt, a magunk esze szerint, nem visszük semmire. Iliescu anno azt mondta, hogy a népének egy felvilágosult diktátorra van szüksége. Orbán is ezt gondolhatja. Az a baj, hogy ilyen állat meg nincs.

    Bennünket az állandó harc éltet. Még ellenség sem kell. Hol lábon, hol fejen lőjük magunkat.

    Egyébként egy szót nem hallok arról, hogyan kerültünk ide? A politikusok mindenhol többé-kevésbé tisztességtelen emberek, vagy előbb-utóbb azok lesznek (kivétel nélkül). Gy. Ferivel egyszer elmennék sörözni és jól megkérdezném: te Feri, te nem vettél észre semmit a nagy korrupcióból ami körülötted volt? Esetleg te is benne voltál? Milliárdos létedre, miért loptál? Kellett ez neked? De ha nem, akkor miért tűrted azt ami körülötted volt? (egyébként, szerintem lopott Feri is, lehet, hogy nem m.elnöksége idején, de korábban biztosan)

    Nem csak a politikai vezetők rohadtak, hanem a nemzet politikai kultúrája is teljességgel hiányzik. Akkor viszont továbbra is tolvajok, vagy diktátorok, esetleg tolvaj-diktátorok lesznek a vezetőink.

    A legnagyobb csalódás, az ideológiai elit, az SZDSZ aljas, megfontolt és nagymértékű rablása volt. Ma is liberálisnak tartom magam, de nincs liberális politikus (Kuncze sem, mert szemet hunyt), akire jóérzéssel bíznám a golyóstollamat, nemhogy az országot.

    2010-ben nem szavaztam egyik választáson sem. 2014-ben kire szavazhatnék?? Nem az a baj, hogy Orbán királlyá és szentté avattatja magát, hanem az, hogy nincs egy arc sem a politikai porondon, akire voksolhatnék. Nem kell elnyomnia a szocikat, azok rég elásták magukat. Az LMP impotens, kiforratlan, bohócok gyülekezete.

    A hiéna azt teszi, amire született. Orbán is. Ne várjunk tőle lehetetlent. Ne tőle várjuk a normális kormányzást, végső soron a demokráciát. Ő legfeljebb némi véres hússal tud szolgálni, némi romlandó jólétet kínálva a proletároknak és a parasztoknak. Az értelmiségi, demokrata, stb. népség meg meneküljön, vagy éljen aszkéta módra, rágja a ceruzáját és írjon olyanokat mint én.

    Végezetül, ne kenjünk mindent Stalinra, Hitlerre, Ceausescura, Orbánra. Minden “csapat” 10-100 ezrekből tevődött össze, plusz az önként és meggyőződésből éljenző népségből. Orbán egyszer meg fog szűnni. A Magyar Gyökérség soha.

Írja meg véleményét!